Negyven éve nem láttam
Mikuláskor havat
Valljuk be ez manapság
nem könnyű feladat
Mert nyakunkba liheg
a felmelegedés
Ezért ez a hó is
elolvad, na és?

Haaaapcíííí - köszöntöm a kollégákat reggel.
Ó, nagyon sajnálom, de hát mit tegyen az ember?
Vissza nem tarthatom, mert szétdurran a fejem
A felgyülemlett taknyot így a légbe kiengedem

Na mivan, vírusgazda? - üdvözlöm Bálintot,
Figyelj rám kapitány, elárulok egy titkot
Tudom hogy beteg vagy, látom ráz a láz
Nyomás haza pajtás, nekem ne magyarázz!

Figyu Döme, te meg, mit köhögsz szüntelen?
Tüdőbajos lettél, na húzz haza hirtelen!
Kiürül a szoba, költőnk magára marad
- Rápihenek erre - jön meg a gondolat

Láb az asztalra fel, székem hátradöntve
Alszik Lacibácsi, hortyog ő hörögve
Aztán este hatkor, a szemét kinyitja
Ez a nap is elment, a munka letudva!

Nehéz biza nagyon, a költők élete
Ahogy törpapa mondja, nem játék és mese
Elvásik derekuk a kényelmetlen széken
Éjjel forgolódnak, jó sokáig ébren!

Van nekem egy reggelim
mit úgy hívok, hogy bűzli
A titka az, hogy képes bárkit
messzire elűzni

kinek szaglószervet adott
a Mennyei Atyánk
Ha e szag a fingban lenne
Kiégne a gatyánk

Jó kis Olmüci büdös sajt
adja az alapját
De én falok mellé még egy
csokor friss zöld hagymát

Nyilván nem kell mondanom
ezt a finom ételt
Egyedül kell elköltenem
Mert kivált sok-sok kételyt

Életem szebbik feléből
Nem adhatok csókot
neki, mert úgy nézne rám
mint mikor lát pókot

Ülök itt a bűzfelhőbe
Büffentek egy szagost
Eme gáztól meglazul
a szekrényben a farost

Iszok reá egy kis tejet
Azt olvastam ez kell
Legalábbis a műzlire
ezt önti az ember

Ideje most elindulni
a messzi dolgozóba
Fingok egyet búcsuzóul
S beállok a sorba

Találtam egy egeret a padláson
Sajnos összejött neki, hogy ott kaparásszon
Eggyel nem számolt a szerencsétlen pára
A padlás nem az a hely, hol vizet találna
Így hát holtan hever a kicsike teste
Szomjan halt, mert a vizet hiába kereste

Gyóvan, csak gyűjjön kend
Mondom a tavasznak
Ez az az évszak, ami
Kedvence Gazznak

Óvaggyon el a hó
Nem kell a kutyának se
Legyen hosszú nappal
késsen el az este

Kezdi megfogadni
a zidő a tanácsom
Márciusi gyerek vagyok
a Tavasz a barátom

Egy büdös bogár húzott el tegnap mellettem
Förtelmes bűzével tüdőm aljáig tele lettem
Kétütemű trabant volt e fertelmes lény
Azt hittem már kihalt, mint a barlangi bölény

De nem! Ó jajj, valahol meglapult
Ez a büdös csótány, és most előbújt
Mérgező bűzfelhő, mit küldött az orrunknak
Egy légy belerepült, azt se mondta nyikk-nyakk

Méhtelepre vinném ezt a fertelmes dögött
Beteg már amúgy is, nagyon köhögött
Forgalomba ilyet többet nem engednék
Ne legyen ez más csak egy kellemetlen emlék

Február van komák
lassan tavaszodik
Kezdenek mozgolódni
barlangban a macik

nemsokára indul
a krókusz, a hóvirág
mindjárt színesebb lesz
körülöttünk a világ

Szeretem a februárt
mert ígéret van benne
ha nem volna e hónap
bíz farsang se lenne

ideje ez bezony az
oltóág szedésnek
S ilyenkor kezdődik
kinn a madárének

Szóval Febri haver
jó hogy újra látunk
Isten hozott téged
a tél végén minálunk

Óvatos legyen
ki havas úton teker
Vagy várja meg inkább
Míg az önkormányzat seper

Hómentes utakon
gurul jól a bringa
A versnek itt a vége
Most száradjon a tinta